Hogy jobban megértsük idézés következik az Élet az élt után c. könyvéből:

" Ideális esetben a Szellem a koronacsakrán (vagy fejcsakrán) keresztül lép be, végigáramlik az egész testemen, és a szavaim útján távozik. Amikor viszont a Szellem megpróbált a koronacsakrámon át belépve üzenetet közvetíteni, én blokkoltam az útját a mellkasomban, és ez idézte elő a heves szívdobogást, valamint a szívritmuszavaraimat. Mindenhez a mellben súlyos, nyomasztó érzés társult, mintha egy elefánt telepedett volna rá. Pat azt is mondta, hogy a pánikrohamaimat az okozza, ahogyan közvetítem a Szellemet. A médiumok számtalan eltértő úton tapasztalják meg a Szellem jelenlétét. A "clairvoyant" vagy "látó" például többnyire vizitációkat lát, míg a "clairaudient", azaz "halló" elsősorban a hallását használja. Pat elmagyarázta, hogy én "érző" vagyok, ami azt jelenti, hogy alapvetően érzem a Szellemet, a többi érzékszervemet csupán kiegészítésként használom. Az üzenet például kezdődhet úgy, hogy összeszorul a torkom, ami azt jelenti, a lélek azt akarja elmondani nekem, hogy a halála valamilyen módon a torokhoz kapcsolódik, hogy a halálát megelőzően nem tudott kommunikálni, vagy hogy nem volt ideje búcsút venni (egy-egy szombólumnak sokféle jelentése lehet). Ám amikor még nem tudtam, hogy a Szellem akar a torkom összeszorulásával üzenni, addig csak azt hittem, mindjárt megfulladok, és ettől rámtört a pánik. Az autózás vagy a szótlan liftezés pedig arra kényszerít, hogy csendben üljek, s összpontosítsam a figyelmet, és ilyenkor nyílok meg leginkább a Szellem előtt. És hogy mi a helyzet a családom szorongásra hajlamos tagjaival? Felteszem, ők is érzékenyek, mert azt hiszem, az adottságaim örökletesek. Továbbra is minden szerdán részt vettem Pat tanfolyamán. A csoportban kezdtem üzeneteket közvetíteni a többieknek a szeretteikről, és ettől a fajta közvetítéstől azonnal jobban éreztem magam. Attól azonban féltem, hogy a módszert bárhol másutt kipróbáljam. Továbbra is Pat jelentette számomra a biztonságos hálót. Lassan kezdtem felépülni, testileg és érzelmileg egyaránt. A szorongásaim intenzitása csökkent. Larry is észrevette a változást, én pedig megmagyaráztam neki, hogy a Szellem közvetítése fontos szerepet játszhat a gyógyulásomban. A férjem így válaszolt: " Ez nagyszerű, drágám! Ha úgy látod, a halottakkal való társalgástól jobban érzed magad, akkor ne hagyd abba!" Valószínüleg csak a kedvemben akart járni, de mellettem állt, és végső soron ez számított. Mivel még nem fogadtam el teljesen az adottságaimat, időről időre visszaestem. Pat megtanított rá, hogyan szabjak határokat a Szellemnek, hogy uralhassam a körülöttem lévő energiákat. Ezeket a módszereket a mai napig használom. Azt nem szabhatom meg, milyen vezetők, angyalok vagy halottak beszélnek hozzám, vagy mit mondanak nekem, de az rajtam múlik, tudomást veszek-e róluk, és ha igen, hogyan. Kezdetben tehát így szóltam a Szellemhez: " Kijelölök egy időpontot: mindennap négy órakot kommunikálhatsz velem. Meg fogok gyújtani egy fehér gertyát, hogy Isten fénye védelmezzen minket. Csak azt kérem, hogy a legmagasabb rendű jó hasson minden érintettre. És kizárólag olyan lelkek üzenetét akarom közvetíteni, akik Isten fényében járnak." És tudják mi történt? A Szellem többnyire tiszteletben tartotta a szabályaimat, így könnyedébben vállalkoztam a közvetítésre. Kezdtünk kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kialakítani. Mindaz, amit meditáció közben éreztem, lejegyeztem egy írótömbre. Pat megtanított automatikus írásra, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Szellem diktálása nyomán írunk. A toll mint közvetítő használata egyszerű módja a Szellemmel való beszélgetésnek, főleg akkor, ha az ember nem teljesen biztos benne, mikor "hall" üzeneteket, és nem mindig tud különbséget tenni a saját gondolatai, illetve a Szellem üzenetei között. A tévéműsoromban láthatják, hogyan írok automatikusan a kis jegyzetfüzetembe, mert ez megkönnyíti az összpontosítást; közvetítés közben a Szellem diktálása nyomán jegyzek fel szavakat, amelyek fontosak lehetnek. A Szellemtől még egy nagyon fontos dolgot kértem: hogy többé ne jelenjen meg előttem háromdimenziós ember alakjában, azaz hétköznapi halandók formáját öltve. Attól kezdve a Szellemet inkább árnyék formájában láttam. Nem negatív sötét árnyakra gondolok, hanem sziluettszerűek vagy olyanok, mint a bűntények színhelyén az áldozatok körvonalát felrajzoló krétavonalak, azzal a különbséggel, hogy a körvonalukat megtölti egyfajta felhőszerű árnyék, amelyen átlátok. Valójában, mivel csak a legfőbb jót akarom szolgálni, nem látok negatív Szellemet, és mindenáron el is akarom kerülni, hogy lássak ilyet. Nem szeretem a Halloween-partikat, sem a kísértetjárta régi házakat, és nincs az a pánz, amennyiért hozzányulnék egy szellemidéző Ouijja-táblához. Hasonlóképpen mindig azt kérem, hogy Isten fehér fénye oltalmazzon minket, és ne kapjak negatív információkat egy-egy szeánsz során. A Szellemel közösen elkezdtünk kialakítani egy közös "szótárt", hogy megértsem mindazokat a jeleket és érzéseket, amelyeket küld nekem. Átvettem Pat több kliensét, és lassan megosztottam Larryvel néhány hihetetlen, megható és gyakran vicces történetet. Őszintén szólva mndkettőnket csodálatba ejtett, hogy egyáltalán képes vagyok beszélni a lelkekkel. Bár csak Pat tanfolyamán szerettem közvetítésre vállalkozni, egy nap a való életben is kipróbáltam. Éppen a Bed & Beyond nevű lakberendezési áruházban voltam, amikor egyszerre úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Ekkor meghallottam a férfi hangját:
-Szóljon a feleségemnek, hogy nekem a bal oldali tetszik! - mondta
Senkit nem láttam. Aztán odalépett hozzám egy idősebb hölgy két ágyneműkészlettel a kezében. Elmesélte, hogy negyvenévnyi házasság után most veszítette el a férjét, és éppen át akarja rendezni a hálószobájukat, de nem tudja eldönteni, a férfinak melyik ágynemű tetszene jobban. Azt javasoltam, válassza a bal kezében lévőt, és a hölgy nagyon boldog lett. Nem árultam el neki, hogy a férje kért meg rá, mit mondjak: a kezdeti próbálkozásait az ember nem szereti nagydobra verni. De abban a pillanatban világosan éreztem, a Szellem újabb és újabb embereket küld majd az utamba akik ehhez a hölgyhöz hasonlóan szükségük lesz rá, hogy üzenetet kapjanak a szeretteiktől. 33 éves koromban fogadtam el az adottságomat, és Jézus is 33 évesen halt meg. A Jerusalem Avenue-n lakom. Pat azt javasolta, csináltassak névjegykártyát, és kérjek külön telefonvonalat a vállalkozásom számára. Többek között azért is tartott ilyen hosszú ideig elfogadnom az adottságomat, mert nem tudtam napirendre térni afölött, miért pont én vagyok a kiválasztott. Folyton az járt az eszemben: " Ki vayok én? Semmi különös nincs rajtam. Miért én vagyok a kiválasztott, aki képes erre? Miért ez az én utam?" És ha valaki katolikusként nő fel, az nem keresi a kapcsolatot a halottakkal. A családom kezdetektől fogva lazán állt hozzá, hogy elkezdtem klienseket fogadni otthon. Ha megkérdezték a gyerekeimet, mit csinálnak a szüleik, azt válaszolták: " Apu olasz élelmiszerekkel kereskedik, anyu meg halottakkal beszélget" Bár végül elfogadtam a küldetésemet, távolról sem állítanám, hogy tökéletes vagyok. Ritkábban jelentkeznek a pánikrohamaim, és sokkal függetlenebbé váltam. Ugyanakkor még mindig tartok a liftektől és a zárt helyektől, és halálosan félek a sötétben is. Éjszakára égve hagyom a villanyt, bekapcsolva a tévét, és a vécé kivételével az összes ajtót kinyitom. Továbbra sem alszom túl mélyen, forgolódom, fészkelődöm, hangokat hallok és furcsa érzéseim támadnak. Ha pedig álmodom, nem emlékszem rá. Igyekszem a legjobb Theresa Caputo lenni, de ezzel a törekvésemmel gyakran kudarcot vallok. Médium vagyok, nem szent! Örülök, hogy megoszthatom másokkal az adottságaimat, bár a családom szívesen viccelődik azzal, hogy nem sok esélyt adok rá az embereknek, amikor megállítom őket az edzőteremben, a fogorvosnál vagy a bevásárlóközpontban. Örülök, hogy a Szellem továbbra is ébren tartja a figyelmemet, és minden egyes közvetítéssel valami újat tanít nekem. Hálás vagyok a közvetlen személyiségemért is: nélküle nehezemre esne elfogadni a különleges adottságaimat. Általában nem kérdőjelezem meg vagy analizálom túl a dolgokat - az életet nem kell túlbonyolítani. Ha valaki a kezembe nyomna egy flakon hajlakkot és megkérdezné, hogyan működik, azt válaszolnám: "Figyelj, nem érdekel, hogyan. Működik? Igen? Akkor nagyszerű!" Nem kell tudnom, hogyan, mikor és miért. Így van és kész. A Szellemmel való kommunikációt is így kezelem.