Hogy igazán hiteles leírás legyen, a könyvéből idézek amiket mesélt Larry-ről.

" A tizennyolcadik évemben ismerkedtem meg Larryvel. Amikor a Néni szeánszot rendezett és először láttam a nagymama lelkét, a médium azt mondta, találkozni fogok egy nálam jóval idősebb, bajuszos-szakállas férfival. Akkoriban úgy véltem, a médium nyilván lökött, hiszen éppen jártam valakivel, és mellesleg ki nem állhattam a szőrös férfiakat. Két évvel később viszont megismertem Larry-t, és láss csodát: szakállas volt, bajuszos és tizenegy évvel idősebb nálam. Szerelem volt első látásra. Larry csodás frizurát viselt, oldalt rövidre vágva, a feje tetején borzosan, hátul nagyra hagyva. Remekül öltözött és a ruhái alatt nagyszerű test rejtőzött. Úgy nézett ki, mint egy hamisítatlan motoros! Szerinte én egy aranyos energiabomba voltam, aki folyton viccelt és felvidított mindenkit. Larry akkoriban a családi vállalkozásunkban dolgozott, egy olajtársaságnál, én pedig részmunkaidőben a vevőszolgálatnál. Larry azt állítja, alig várta, hogy beérjen a munkahelyére és meglássa, aznap mit vettem fel, mert akkoriban éppen a Madonna-korszakomat éltem. Ám hiába vonta el a figyelmemet a szerelem, ez nem jelentette azt, hogy a szorongásaim is megszűntek. Keményen próbáltam elfojtani őket, nem akartam, hogy Larry bolondnak higgyen, bár néha az én fejemben is megfordult, hogy talán mégiscsak az vagyok. Larry elől nem sokáig tudtam eltitkolni a szorongásos rohamaimat és a fóbiáim hosszú sorát, főleg akkor, amikor a kocsijában ültünk vagy más szűk helyre szorultunk be. A pánikrohamok végül elmúltak, és sokat segített, hogy Larry mindig megőrizte a hidegvérét. Nem tudta, mi stresszel ennyire, ahogyan én sem, de örülök, hogy nem riadt meg, hanem mellettem maradt. Larryvel huszonkét éves koromban házasodtunk össze. Tudta, hogy a szorongásom a csomag része, és olyannak szeretett, amilyen voltam. Találkoztam Pat-el a spirituális gyógyítóval és minden szerdán részt vettem a tanfolyamán mialatt Larry vigyázott a gyerekekre: Larry-re és Victoriára. Lassan kezdtem felépülni, amit Larry is észrevett, én pedig megmagyaráztam neki, hogy a Szellem közvetítése fontos szerepet játszhat a gyógyulásomban. A férjem így válaszolt: Ez nagyszerű drágám! Ha úgy látod, a halottakkal való társalgástól jobban érzed magad, akkor ne hagyd abba!
Larry is katolikusként nőtt fel, úgyhogy nem hiszem, hogy hitt volna a Szellemben, valószínüleg inkább csak a kedvemben akart járni. De mellettem állt és végső soron ez számított. Larry véghallgatott  néhány szeánszot otthon és eljött velem egypár kisebb eseményre. Utána úgy nyilatkozott, nehéz lenne nem hinni abban, amit csinálok. Hogy médium vagyok, az segített magyarázatot találni egy sor szokatlan élményre is, amelyeket a férjem élt át. Larry tízéves korában látta a nagymamája lelkét, de soha nem hitte el, hogy a valóságot tapasztalta meg. Egy szobában lakott a bátyjával, és a nagymamájuk megállt az ágy lábánál. Larry sokáig azt hitte, csupán a képzelete játszott vele, és el is feledkezett az egész estéről, amíg én el nem fogadtam az adottságomat. A férjem a déja vuről is sok mindent megtanult. Fiatalkorában gyakran előfordult, hogy amikor olyan helyen járt, ahol korábban még nem, világos emlékei voltak a környékről, csak nem tudta megmagyarázni, miért. Mostanság, ha bármi furcsát tapasztal, például déja vut, belső hangot, borzongást, megfelelő időzítést, véletlent, esetleg azzt, hogy egy kéz megfogja a lábát vagy megrángatja az ingjét, akkor tudja, hogy a Szellem jelentkezett. 2001-ben Larry-nél agydaganatot diagnosztizáltak, és nemcsak hogy meggyógyult, de szinte teljesen felépült a betegség okozta idegrendszeri károsodásokból is. A gyógyulásáért nem csupán az orvosoknak hálás. A Larryben lejátszódott változások közül azonban én annak örülök a legjobban, hogy az én kemény, tetovált, motorral járó férjem valahogy általánosságban véve is érzékenyebbé vált. Zogok, miközben a Bíborszín című filmet nézi, és hosszasan tud beszélni arról, mennyire szereti a családját. Egyszerűen képes elolvadni!"